A három völgyet magába ölelő Hársas a környék legszebb, legváltozatosabb vidéke. E területből 221,5 ha 1990. óta élvez védettséget. Itt már a középkorban is hársfa erdők lombosodtak, erről a korabeli oklevelek is tanúskodnak.
Ma már csak elvétve található a völgy névadója, helyét az állami erdőgazdaságok által telepített akác és tölgy vette át, melyek között a kőris- és juharfák is elszaporodtak. A levegő itt olyan tiszta, hogy az idelátogató úgy érezheti magát, mintha hegyvidéken járna, nem pedig az Alföld dombsági szélén. A Hársas három völgyét a nép Első völgynek, Második (vagy középső) völgynek, és Harmadik (vagy Hátsó) völgynek nevezi.
Az Első völgyben állt a kétszintes erdészház. A Szapáryak idejében az erdész inkább a vadakra vigyázott, mint a fákra, nehogy az orvvadászok a mágnás vendégek elől azokat kilőjék. Az erdészház mellett volt két kb. 50 m hosszú agyagba vájt boltíves borpince, amit alagútnak is mondanak. A nép török korabelinek véli, és úgy tudja, hogy ott kincseket rejtettek el. Ma használaton kívül vannak, veszélyes a bennük való járás. Szintén az erdészház közelében állt a "Lajosfának" nevezett jegenyefa. Elnevezése onnan eredt, hogy egy hajtóvadászat alkalmával gróf Szapáry István felesége is jelen volt, a vadászok a nádfödeles, hosszú szaletliben szalonnáztak, az asszony a közelben sétált. Megmozdult hasában magzata, elmondta a férjének, aki örömében azon a helyen emlékfát ültetett. Lajosnak keresztelte a fiát, a fát pedig Lajosfának.
A jegenye már kipusztult, ellenben a körülötte karikában ültetett három platán és három illatos fehér fürtű félig fa, félig cserje ma is díszlik.
Ez az emlékfás kis ligetet Koszorúra keresztelték át az emberek.